Áramszünetek Buenos Airesben Posted in: Egyéb kategória

Van egy ország, nem nagyon messze, még ezen a bolygón. Argentínának hívják. 2000 körül államcsőd-közeli helyzet alakult ki, és a belváros sem volt biztonságos akkoriban. A tapasztalatokat egy Ferfal nevű orvos írta le, hasznos ötletekkel teli blogájában (érdemes olvasni).

Azt hinnénk, egy ország és az országban lévő vállalatok is tanulnak az esetből, mert ha szükségállapot lép fel, nem nagyon van áram, víz, élelem és általában profit sem terem.

De most olvastam, hogy még sokat kell tanulni, mert még nem tudják a leckét mindig. Az állam-főváros-energiaszolgáltató közötti vitás kérdések (és a profit kergetése) miatt elmaradtak bizonyos fejlesztések, a villamos átvitel korszerűtlen, és nem bírta a 40 C-os hőségben fellépő többlet terhelést, vannak helyek, ahol 2 hete nincs áram (és ilyenkor víz sem…)

Nem véletlenül kukorékolnak a magunk fajta szakértők: az ilyen helyzetekre nem akkor kell készülni, amikor eljönnek, hanem előtte. A „készüljünk a legjobbra” hozzáállás súlyos károkat szokott okozni. Minden rendszer tervezésekor a legrosszabbra kell készülni, mert így a rendszer ellenálló lesz.

Magyarországon is egyre több a szélsőséges időjárási esemény, és az ország mégis megbénul egy hóeséstől, emberek rekednek napokra a hóban, nyaranta egyre gyakoribb a hőhullám, az aszály. Ezekre mind sokoldalúan fel kéne készülni:
– alternatív energiaforrásokkal, hogy végre ne függjünk a beohzataltól és tiszta energiát termeljünk
– alkalmazkodóképes rendszerekkel, amik bírják a gyűrődést
– új mezógazdasággal, amely nem műtrágya- olaj- és vegyszerfüggő, és kezeli az éghajlati szélsőségeket
– emberekkel, akik értik és tudják mi történik köröttük, agzadaságban, az energiaforrások terén, az éghajlat tekintetében stb.

Amíg ez nincs meg, addig hasonlítunk a Titanicra. Nincs elég mentőcsónak. Nem szabad senkinek sem elfelejteni: a hajóra a gyárban szerelik a mentőcsónakokat, nem a tengeren.