Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Átrajzolódhat a globalizált világ térképe?

Beszélgetés Bogár László közgazdásszal Kínáról és a mikroglobalizációról.

Sokan sokféleképpen értelmezik a globalizációt, míg a fősodorbeli közgazdászok változatlanul kitartanak véleményük mellett, miszerint a globalizáció természeti jelenség. Ebből pedig egyenesen arra következtetnek, hogy a természet evolúciós folyamatainak szerves része, és egy kikerülhetetlen, a fejlődéssel és haladással rokon értelmű fogalom. Olyan technikai fejlődés, amely az emberi akarat által befolyásolhatatlan - állítják. Ezzel a fajta értelmezéssel a politikai viták értéksemleges tárgyává tették a globalizációt, megkérdőjelezve mindenfajta kritikát. Pedig kritikusok is akadnak bőven, a gazdasági válság mélyülésével egyre szélesebb körben válnak elfogadottá érveik, amelyekkel a válságjelenségek könnyebben leírhatóak és kezelhetőek. A globalizáció egyik hazai szakértőjét, Bogár László közgazdászt a globalizáció természetéről kérdeztem, különös tekintettel a felemelkedő Kínára.

- Gyakran a témában laikus, de a gazdasági és világpolitikai témákban olvasott állampolgárok sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy pontosan körülírják a globalizáció jelenségét. Szeretném, ha definiálná a globalizáció fogalmát.

- Tény, hogy nagyon sok a bizonytalanság a fogalom körül. Születésének pillanatát sem tudjuk pontosan beazonosítani, feltételezzük, hogy a kifejezést az ötvenes években használta először az amerikai adminisztráció stratégiai részlegének vezetősége.  Ezt követően, több mint húsz éven keresztül legfeljebb csak az ezzel foglalkozó értelmiségi elit csoportokon belül volt ismert. Később, a hetvenes években vált divatossá a környezetvédelmi problémák előtérbe kerülésével. Magát a kifejezést különösen dezinformatívnak tartom. Ahogy Vass Csabával kollégámmal szoktunk fogalmazni, ez az apologetikus önbemutatás. Nyilván olyan nevet adok magamnak, ami pozitív képet sugall rólam. A globalizáció valójában azt jelenti, hogy az emberiség egy létmód-váltást él át. A civilizáció hajnala óta ez a második ilyen létmód-váltás. Értelmezésemben az emberi létezést megalapozó létmód a tradicionalitás. A XII-XIII. századig nem ismertünk más létmódot. Ez nem azt jelenti, hogy eddig egy idillikus létmódban éltünk, hanem azt, hogy mindig egyensúlyban tudtuk tartani a létpusztítást, a természet tűrhetetlen terhelését, és a létharmóniát. Megfigyelhettük, hogy az ezt megelőző évezredekben minden olyan civilizáció nem volt képes fennmaradni, amelyben felborult ez a rend. Később, a XIII -XV. században kialakult kapitalizmus, beléptünk a nyugatias modernitás korszakába. Ez a létmód-váltás olyan mértékben megterhelte a külső és belső természetet, hogy a létmódunknak már rég össze kellett volna omlania.

- Mégsem ezt tapasztaljuk…

- Nyugat egy olyan létmódot alakított ki, amely képes a saját deficitjeinek természeti árát térben és időben áthárítani. Ezzel a képességgel korábban egyetlen civilizáció sem rendelkezett. Ezt a folyamatot a fősodrú közgazdaságtan, amely nem több mint magyarázó ideológiája ennek a létszerveződési módnak, externáliaként írja le. Ezek extern, vagyis külső költségek, amellyel cinikusan meg is nevezi, hogy a tőkés vállalkozónak ezekkel nem kell számolnia, mert nem őt terheli. Nálam a haszon, nálatok a költség. Tartósan azonban ezt a rendszert csak úgy lehet fenntartani, ha mögötte egy kőkemény rejtett hatalmi szervezet működik, hiszen nyilván senki sem akar tartósan csak teherviselő lenni, miközben látja, hogy másoknál a haszon.

- A gazdasági válsággal egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy USA veszít a hatalmi erejéből, a globalizációs játszmából vesztesként kerül ki. Ezzel szemben, ha Kínára tekintünk, egy hihetetlen ütemben fejlődő nagyhatalmat látunk, amely képes volt kihasználni a globalizációban rejlő lehetőségeket.

- Kína olyan képességgel rendelkezik, amelyet egyetlen másik ország sem tudhat magáénak. Felismerte, hogy világviszonylatban egyre több a westernglobalizáció vesztese, szélesedik a szociokulturális értelemben roncstársadalomnak nevezett réteg. Ezt megelőzendő, rendkívül primitív, silány minőségű, de mégis használható, és nem utolsó sorban elképesztően olcsó árucikkek tömegével látja el a világot. Munkát ad ezzel a különben roncstársadalomba kerülő rétegének.  Ráadásul ezt példátlan módon, planetáris méretekben teszi. Mai becslések szerint 100-120 millió kínai család él világszerte. Létezik a globalizációnak egy kevesek által ismert formája, a mikroglobalizáció, amely a nyugati típusú ún. westernglobalizációval szemben sikeresnek bizonyult. Kijelenthetjük, hogy ma már nincs olyan kontinens, ahol valamilyen formában ne lenne jelen a mikroglobalizáció. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak.

- Miben rejlik Kínának az a képessége, hogy a mikroglobalizációs folyamatokat képes a saját céljára fordítani?

- Kína ötezer éven keresztül változatlan, hatalmas erejű gigantikus államszerveződés, amely az emberi élet újratermelésének mikroszövetétől, a planetáris léptékekig terjedően mindent érzékel és ellenőrzés alatt tart. A mikroszint és a planetáris méretű kapcsolatok között tucatnyi szintet lehetne kijelölni, amelyek mindegyikén van világos stratégiai elképzelés, megfelelő szervezeti-intézményi eljárások. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Az államszervezéssel foglalkozó elit mindig továbbadta azt a tudást és képességet, amely - minden túlzás nélkül - az emberi létezés legfinomabban összecsiszolt, legtartósabb és legsikeresebb mechanizmusa.

- Értjük ennek a lényegét? Leírható-e Kína a Nyugat fogalmaival?

- A fogalmaink rendszerint megbicsaklanak. A taoizmus Kína kulturális talapzata, de a belsejét, az igazi titkot nem ismerjük. Csak egyetlen példa: a kínai abc egyik betűje, ami ógörögre fordítva a fi betűre emlékeztet, háromezer éve teljesen változatlan és a hétköznapi nyelvben a közepet jelenti. Ez jelenti Kínát. Általában még kiegészítik valamivel, egy másik írásjellel, de ez a Kínát leíró fogalom lényege. Az, hogy háromezer év óta a világ közepének tekintik magukat. E teljesítmény mellett mulatságos volna megkérdezni, hogy hol volt a Nyugat háromezer évvel ezelőtt, és lesz e valaha is olyan civilizáció, amely ezt a teljesítményt felülmúlja. Hogy miért pont ott és miért pont így volt képes az emberi létezés kialakítani egy ilyen szerveződési formát, az rejtély. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult.

- Nem fizet-e túl nagy árat a gyors növekedésért?

- Ami a távol-keleti országot egyedülállóvá teszi az az, amit Vass Csaba munkatársammal 30 évvel ezelőtt úgy neveztük meg, hogy történelmi családi mélyüzem. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. A család legmélyebb kulturális tradícióiban, értékeiben ott van belevésve mindaz, ami számunkra ma javarészt ismeretlen. Kína ezt az iszonyatos történelmi kataklizmák közepette is képes volt megőrizni. Régóta ismerjük azt a mondást, hogy ami nem pusztít el, az megerősít. Ez a történelmi családüzem harmóniában él, mert ismeri a mértéket. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Az elmúlt két évtizedben Kínában volt a legmagasabb a bányabalesetek száma. Világviszonylatban 70-750 %-uk itt történt, miközben Kína a világ népességének mindössze 20 %-át teszi ki. Azért említetem ezt a példát, mert itt a szociokulturális pusztítások mellett az ökológiai pusztítások is szerepet játszanak.

- Megéri-e az áldozat?

- Ez csak egy átmeneti időszak, hasonlóan Kína robbanásszerű népességnövekedéséhez, amelyet valójában Nyugat kényszerített ki a nagymennyiségű kínai exportcikk felvásárlásával. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. A kínai elit ennél sokkal nagyobb kihívásokat is képes volt kezelni az elmúlt ötezer év során. Tudatosan vállalt stratégia ez. Kínának minden bizonnyal nem volt más lehetősége az elmúlt két évszázadban, mint felvenni a kesztyűt nyugattal. Noha ez humorosan hangzik, de Kína minden nehézség nélkül gyarmatosíthatta volna az egész Nyugatot a XII-XIII. évszázadot bezárólag. Cserébe azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele. Ennek ismeretében könnyű belátni, hogy minden más kérdés okafogyottá válik. Kínában Nyugat méltó ellenfelére talált.  

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Milyen tanulsággal szolgálhat korábbi népek és a természet viszonya, amennyiben az összeomlásig fajuló válságot idézett elő? A húsvét-szigetiek kivágták az utolsó fát is, a dél-amerikai indiánok túlhasználták a földet... El lehet ennyivel intézni régmúlt társadalmak bukásának okait?

A könyv a rendszerelméleten keresztül mutatja be, mire jutott a lehetséges forgatókönyvek elemzésével; milyen jövőnk lehet. A könyv alapját egy olyan számítógépes modell eredményei képezik, mely kulcsfontosságú folyamatokat modellez (népesség, energia, ipar, mezőgazdaság, szennyezés stb. alakulása és kölcsönhatásaik). Az eredmény megdöbbentő.

X