Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Azerbajdzsán, mint az EU stratégiai gázbeszállítója?

Többek között a hvg.hu-n olvastam, hogy Azerbajdzsán az EU hosszú távú gázbeszállítója kíván lenni, idézem: "legalább száz évre Európa megbízható gázszállítója lehet".Vajon ebben mennyi az igazság? Különösen fontos feltenni ezt a kérdést akkor, amikor Paks II és az orosz-ukrán helyzet miatti gázkérdések kapcsán lassan a 10 millió energetikai szakértő országá válik Magyarország.



Kitekintő: Ugo Bardi: Zuhan az olaj ára — ám nem biztos, hogy ez jó hír

http://ugobardi.blogspot.hu/2014/10/il-barile-costa-sempre-meno-ma-non-e.html

 [14 ottobre 2014]

Fordította: Olajos Tibor, szerkesztette (ferdítette): Molnár Géza



Kitekintő - JacopoSimonetta: A túlélés tizenkét pontja

A sorozat folytatása elé.

Ha most tréfás kedvem lenne, azt írnám, elérkezett sorozatunk következő évadja, a korábbi epizódok főbb szereplői közül néhányan Pl Anna Ryden, Felice Capretta már nem tartanak velünk, mások, Pl Antonió Turiel, Ugo Bardi a továbbiakban is számot tarthatnak megtisztelő figyelmünkre. De ez a sorozat nem az a sorozat.



Mi a helyzet olajcsúcs-ügyben?

Sokszor teszik fel nekem a kérdést: nem érzi úgy, hogy tévedett az olajkitermelés tetőzése kapcsán? Valamikor azt mondtam, hogy 2005 körül várható, hogy a legtöbb olajat bányásszák és aztán csökken a kitermelés, áremelkedést okozva.

Első látásra úgy tűnik tévedtem, hiszem akkoriban 84 millió hordót bányásztak naponta, most pedig 89-et. De ha közelebbről megnézzük, ebből valójában csak a könnyűolajat szabad olajként kezelni, a bioüzemanyagot, a cseppfolyós földgázt nem.

S ha vetünk egy pillantást a könnyűolaj termelésére, azt látjuk, hogy az nem nőtt lényegében semmit sem 2004 óta.



Ha felszáll a köd — Néhány megjegyzés Antonio Turiel bejegyzéséhez

Az elmúlt két évben számos cikket kaptam Tibortól, és ugyannyi kérést, tegyem közzé ezeket az írásokat. Akkoriban úgy éreztem, ezekben a híradásokban nincs semmi új, semmit nem tesznek hozzá mindahhoz, amit korábban már itt leírtunk, illetve előadásokon elmondtunk. Mindegyik írás megerősítette, a folyamatok töretlen lendülettel haladnak az előre jelzett irányban, ugyanakkor egyik segítségével sem lehetett ettől biztosabbat mondani. E téren Turiel jelenlegi írása sem mond többet, láthatóvá tesz viszont egy mintázatot, amit érdemes körüljárnunk.

Miről is ír legutóbbi bejegyzésében Turiel?

Emeljük ki sorra azokat a tételeket, amelyeket fontosnak vélünk:

1. tétel: A könnyen hozzáférhető olajkészletek kitermelési csúcsát 2004-5 körül elértük.

2. tétel: Ettől kezdve az olajkitermelés jelenlegi nagyságrendjét a nehezen hozzáférhető készletek (olajhomok, olajpala), és a másodlagos üzemanyagok (bio-etanol, bio-diesel) segítségével sikerült fenntartani.



Kitekintő- Antonio Turiel: A kutatási, beruházási költségek csúcsértéke a kőolaj kitermelés igen közeli összeomlását jelzi.

ford. megjegyzése, ezen cikk után úgy vélem kidobhatjuk a korábbi csúcs, ill. hanyatlási grafikonokat, (melyek jellemzően eleve optimisták voltak) és egy rosszabb forgatókönyvre kell felkészülnünk. 

http://ugobardi.blogspot.hu/2014/03/il-picco-degli-investimenti-segnala.html

http://crashoil.blogspot.it/2014/03/el-colapso-de-la-produccion.html

A kutatási, beruházási költségek csúcsértéke a kőolaj kitermelés igen közeli összeomlását jelzi.

Írta Antonio Turiel, olaszból kivonatosan fordította Olajos Tibor. Szerkesztette: Molnár Géza.



Áramszünetek Buenos Airesben

Van egy ország, nem nagyon messze, még ezen a bolygón. Argentínának hívják. 2000 körül államcsőd-közeli helyzet alakult ki, és a belváros sem volt biztonságos akkoriban. A tapasztalatokat egy Ferfal nevű orvos írta le, hasznos ötletekkel teli blogájában (érdemes olvasni).

Azt hinnénk, egy ország és az országban lévő vállalatok is tanulnak az esetből, mert ha szükségállapot lép fel, nem nagyon van áram, víz, élelem és általában profit sem terem.



Nincsenek csodafegyverek

Minap olvastam a portfolio.hu-n, hogy az elkövetkező idők energetikai térképét átrajzolja majd a csodafegyverként lefestett nem hagyományos földgáz és kőolaj kitermelése, sőt a kitermelés növekedése miatt még az USA exportőrré válásának lehetőségét is elképzelhetőenk tartja a cikk által idézett Nemzetközi Energiaügynökség. A valóság azonban kicsit bonyolultabb...



Ismétlődő gazdasági recessziót hozhat az olajcsúcs? Washington Post-beli cikk fordítása

Egy új energiaszegény korszakra készülhetünk, amely könnyen állandósuló gazdasági válságokat is eredményezhet. A Washington Postban megjelent interjú szerint beléptünk a veszélyzónába. Az olcsó energia szűkössége a modern civilizáció alapjait is veszélyeztetheti –írja az autolaj.hu. Interjú Chris Nelderrel, a neves független energetikai szakértővel.

 

Washington Post (WP): Kezdjük az alapoknál! Pontosan mi is az olajcsúcs?



400 ppm. Csak röviden



A Túlélés Szellemi Körről

Mi lesz Magyarországgal a következő évtizedekben, egy rohamosan átalakuló világban, ahol a Föld népessége drámaian növekszik, míg a természeti erőforrások fogyatkoznak, és a társadalmi különbségek szakadékká mélyülnek. Többek között e témákat is vizsgálja a ma megalakult Túlélés Szellemi Kör.

Láng István akadémikus kezdeményezésére 2012-ben megalakult a Túlélés Szellemi Kör (TSZK), mely szakértők önkéntes csoportja. Működésében világnézeti felfogástól és politikai szimpátiától függetlenül olyan személyek vesznek részt személyes minőségben a tudomány, fejlesztés, a kultúra, a közélet területéről, akik már foglalkoztak távlati társadalmi, gazdasági, természet- és környezetvédelmi problémákkal és ezek kölcsönhatásaival. A TSZK tevékenységének vezérlő elve a fenntarthatóság érvényesítésének tudományos megalapozása.



Amikor már mindenkinek nyilvánvaló lesz (1). A nem konvencionális készletekről

A Magyar Dipó hírlevele megérdemli, hogy két sort is idézzek belőle, mert egy elég sokakhoz eljutó forrás, másrészt pedig igyekszik szakértői anyagokból töltekezni. A nem hagyományos olaj- és gázkészletek kitermeléséről esik szó. Arról, hogy a valódi szakértők, PR nélkül ugyan, de régen kimuatták, hogy az egész boom valójában buborék. Drága, nem bővíthető gyorsan, ha egyáltalán bővíthető a jelen kitermelésnél sokkal többre, és nettó energetikai hozadéka elmarad a hagyományos készletekhez képest.

"King és társai a Nature-ben megjelent cikkükben azt közlik, hogy a kőzettöréssel történő nem hagyományos olaj- és gázforrások növekedéséről szóló közlések ellenére a világ létező forrásainak kimerítése [kimerülése, ez a depletion rate angolul, hzs] évenként 4.5%-6.7%-kal folytatódik. Kategorikusan elutasítják azokat a véleményeket, hogy a palagáz-boom lehetővé tenné egy energiaválság elkerülését."



Könyvajánló - Beszélgetések az önellátásról

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.



A tartósan alacsony olajárról és a kimeríthetetlen készletekről

Egy amerikai tanulmány szerint a kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek növekedése miatt állhatott elő - ami akár háborús készülődést is sejtethet.

 



A jövendőmondó tragédiája

Dimitry Orlov írásának ferdítése közben a gondolatmenetem egy ponton megtört. Ennek két igen fontos oka volt. Egyfelől egészen addig mindennel egyetértettem, még a példázatot is magaménak éreztem, emiatt egyre jobban elszakadtam az eredeti szövegtől. Az írás már-már a sajátommá vált. Orlov szavai ténylegesen jelzőkarókká váltak, ürüggyé, mely mentén elmondhatom a saját véleményem. Ez ebben a formában még akkor sem túl szerencsés, ha jó előre figyelmeztettem az olvasót, nem egyszerű fordításról, inkább az alapján történő elmélkedésről lesz szó. Mindez addig tartható, amíg az ember valójában azt adja vissza, amit olvas, csak más formában. Az ebből fakadó tartalmi eltérések is vállalhatók. Attól kezdve azonban, hogy ugyanarról a kérdésről a ferdítő gyökeresen mást gondol, mint a szerző, a helyzet tarthatatlanná válik.



Kitekintő: Mégis mikor lesz már itt összeomlás? — Dimitry Orlov gondolati nyomán

Az alábbi írás nem fordítását. Illetve ha az, többszörösen is az. Először az eredeti angol szöveget ültették át olasz nyelvre, aztán az olasz változatot Olajos Tibor magyarította, és ráadásnak jelen sorok írója a nyersfordítást is átértelmezte, a fordító, Olajos Tibor szavaival élve, ferdítette. Ami azt illeti e ferdítés valamennyi következményéért engem terhel a felelősség. Mostanában kezdek rádöbbenni, az egyes nyelvek közötti különbség az esetek többségében, világlátás közti különbségeket is takar. Vannak kifejezések, amelyeket le sem lehet fordítani. Még körül írva sem, mert az adott esetben más nyelven érthetetlenek. Példának okáért a nép szónak nincs német megfelelője. Egészen egyszerűen azért, mert az adott szó a magyarban a Nap szóbokrából származik, ami egyfajta égi hierarchiát is tükröz. Ugyanebben a tükörben a német szó a „das Volk” felleget „die Wolke” mutat.



Számvetés - egy híradás margójára

„Egy tudósokból, közgazdászokból és geopolitikai szakértőkből álló csapat megdöbbentő következtetésre jutott. A csapat egyik tagja, Chris Martenson, biokémikus, a Pfizer korábbi elnök-helyettese, így magyarázta felfedezésüket: Az adósságunkban, az egész hitelpiacban és a pénzellátásban egy szabályos mintát fedeztünk fel, ami garantálja ezek bukását. A minta ugyanaz, mint ami a legtöbb piramisjátékban megtalálható. A minta, ami exponenciálisan erősödik a teljes összeomlás előtt. Ezért leginkább a világ kormányai a felelősek. Ami leginkább aggasztó ezekben a felfedezésekben, hogy a minta nemcsak a gazdaságra érvényes. Ugyanezt a katasztrofális mintát fedeztük fel az energia-, élelmiszer- és vízrendszerekben is. Martenson szerint „ezek a rendszerek akár egyszerre is összeomolhatnak. Az étel, a víz, az energia, a pénz. Minden.”

Forrás: http://kulturaliskreativblog.com/2012/08/17/csendesen-keszulnek-a-penzug...



Kitekintő: olaj, aszály az olasz blogokon

Kitekintő

Az alábbiakban ismét az olasz blogokról közlünk néhány szemelvényt Olajos Tibor barátomnak köszönhetően, aki fáradhatatlan szorgalommal gyűjti és fordítja a híreket, elemzéseket, gondolatokat.

Az első írás befektetési tanácsadó tollából való, forrása: http://argentofisico.blogspot.hu/2012/07/che-caldo.html A szerző úgy véli, a mai válsággal terhes időkben a legcélszerűbb és legbiztonságosabb befektetés az arany és az ezüst, a maga anyagi valóságában. Magát az írást nem is annyira a tartalma, mint a szerzője, illetve a közzététel helye miatt választottuk. Az utóbbi időben általánosan elterjedtek a klímaváltozásról és annak gazdasági vonatkozásairól szóló hírek a különböző portálokon. Ezzel együtt kissé különös, mondhatni jelértékű, hogy mi minden jelenhet meg a gazdasági elemzések befektetési tanácsok között.



A növekedés határai – egy gondolat születése I.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.



Mégis milyen kecske?

Az alábbi szösszenetet részben egy indián példabeszéd, részben egy olasz újságírónő Debora Billi írása alapján Olajos Tibor barátommal közösen hoztuk össze. Ami egyben azt is jelenti, hogy ami értelmes és jó, az Tibor érdeme, ami nem az, az én bűnöm.

Számos, de inkább számtalan elemzés, figyelmeztetés látott napvilágot az energiaválsággal kapcsolatban. Olyan felvetések, melyeket két évvel ezelőtt még csak zárt fórumokon olvashattunk, ma megjelennek a lapok hasábjain, hallhatók a rádió híreiben, vagy láthatók a televizíóban. A kérdés megítélése azonban mit sem tisztult, sőt, ha lehet ellentmondásosabb mint két éve. A tények és az események persze ugyanazok, csak mindenki másként látja, másként értelmezi ezeket. Kicsit úgy vagyunk a világ eseményeivel, mint az egyszeri indián és a katona "párbeszédük" jeleinek értelmezésével. Ugyanaz a mozdulat lehet fenyegetés, vagy csak egy egyszerű kérdés, de a további magyarázkodás helyett nézzük inkább a jelenetet:

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

X